Egyébként ma reggel, az éjszakai nemalvás után, (ami részben Julcsinak is köszönhető,) volt egy mondatom, amit feltétlenül meg kell, hogy jelenítsek itt. Valahogy így hangzott:
Ha írnék blogot, ezt feltétlenül megírnám.
A feltétlenül nem biztos, hogy ilyen formában szerepelt. Lehetett valamelyik szinonímája is. Vagy valami más.
Hogy mit írnék meg? Hát nem azt, amit eddig. Hanem ezt:
Eljutottam arra a szintre, amikor elhitetem magammal azt, hogy gondolokdom valamin, pedig nem.
És volt még egy jó, ez már párbeszédnek is nevezhető, pedig csak egy költői kérdés és egy válasz, de azt nem biztos, hogy tudom ennyire hűen idézni.
Az egyetlen pozitívum, hogy akik rajtam kívül jelen voltak (Julcsi (hölgyek előre) és Áron) akkor sem értették meg. Valahogy így festett:
Julcsi: Hülye vagyok én?
Én: Egyre inkább, és ezzel a lényegesen pozitívab a megítélésed részemről, mint azoké akik normálisnak tartják magukat.
Lehet, egyszerűsítettem rajta azóta, hogy meg tudjam jegyezni...
És így tovább.
Hogy aztat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Thanx! :)
érthető pedig.jobban bírod azokat, akik nem tartják magukat normálisnak..
(üzeni a szoba tulajdonosa,aki nem volt ott)
igen, olvasva és viszonylag felfogóképes állapotban felfogható.
Akkor ezek a körülmények nem voltak jelen.
Igen, de tutira nem ebben a formában hangzott el.
Megjegyzés küldése