emberek

Az élet különlegessége ismét meglepett. Áron úgy nyilatkozott, hogy lassan érzi azt, amit gondolnia kéne. Mégpedig hogy csak az emberek számítanak. A többi csak hülyeség. Igen, azt hiszem, tényleg ezt kéne gondolnunk. De nehéz. Az emberek, e számtalan és egyre szaporodó lényei az univerzumnak tényleg fontosak kellene, hogy legyenek. Néha mégis jobban esik azt gondolni, hogy senki más nem létezik, csak ÉN, és amit gondolok, képzelek. És sokszor könnyebb más képzelt dolgokkal foglalkozni, mint pont ezekkel az idegesítő képzelt dolgokkal. (Csúnyán hangzik, de néha úgy tűnik, hogy tényleg csak dolgok...) Szóval ne csak gondoljunk, hanem érezzünk is néha. Képzelni embereket ráérünk majd, ha már az összes létezőt megismertük. És foglalkozzunk a létezőkkel. Létezzenek azok az idő bármely pillanatában. Ne ássuk el magunkat. Ne építsünk várfalat vizesárokkal magunk köré! Legyen erőnk kilépni napfénybe és esőbe és hóba és fagyba és örömbe és bánatba, és legyen erőnk megosztani másokkal a terheinket és azok terhét. Foglalkozzunk egymással! Ilyeneket mondani sem mindig könnyű. Hát még cselekednem!

ajtóm kulcsát lenyelhetem,

rossz lesz nekem, rossz lesz velem,

kilépek, és veletek,

ismeretlen egyedek,

jól megleszek, beszélgetek,

így többé már én sem leszek

értelmetlen értelem,

értelmet nyer életem