Akkor, ott, az ablakban állva megvilágosodtam.
Friss levegőt szívott be a tüdőm, a száraz fák ágai csonkán mosolyogtak, a szemközti ház falán még ott villódzott az akkorra már felhől álltal elfedett nap vidám fénye, és én csak szívtam, szívtam, és tüdőztem a félig leégett 100-as piros Pall Mall - made in Vranje, Srbija csitlijéből, előbb lassan, majd egyre határozottabban áradó, bódító, főleg nikotin, szén-monoxid és kátrány keverékéből álló levegőt, majd félig elfordulva a szemem elé táruló látványtól, befelé, a homályos, progressz0v rocktól, számítógépzúgástól, és két, mentálisan nem éppen csúcson levő, és psichikailag a legvadabb álmaikban látottakknális jobban hasonlító ember gondolataitól teli, lágy színekkel körülvett, káoszban fürdőző szoba közepe irányába terelgetve széteső, fehéren tompa gondolataimat, megszólaltam: "Egész jó idő lett odakint, a létező világban."
Robbanás szétlökte üvegcserepekként hasított belém az elképesztő felismerés. Apránként, de egyre biztosabban nőtt bennem az igazság ismeretének tudata. Nem, nem a világ nem létezik! A világ valóságos, értelmes, okkal és céllal rendelkező alkotóelemekből összeillesztett egyveleg.
Ami nem létezik, vagy ha mégis, akkor értelmetlen, minden okot és célt nélkülöz, az ÉN vagyok!
És ekkor olyat éreztem. Nem tudom mikor érezhettem ezt utoljára. Nem tudom, és nem is akarom tudni. De ott volt újra. És nem tehettem ellene. Semmit!
Így engedve a késztetésnek, először mutató- és középső ujjammal peace jelet, majd a hüvejkujjamat is kinyújtva a szerbek 3-as jelét mutattam a tömbház mellett elhcsoszogó néni hátába.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Két, mentálisan nem éppen csúcson levő, és psichikailag a legvadabb álmaikban látottakknál is jobban hasonlító ember? Hmm... ennek számomra erősen szürreális hangulata van. Lehet, hogy azért, mert ott voltam? :)
Egyébként bizonyos szempontból mégiscsak csúcson voltunk, gondolj bele...
max mentális negatív csúcs
Legalábbis most így értelmezem az eszmecserét teljesen értelmetlen dolgokról, magas szinten, már- már értelmessé téve őket
az az utolsó mondat- na azon egy jót röhögtem, s már ezért megérte:)
...milyen szempontból, Áron?
A szerzőnek pedig: izéizé, az idézett mondat ilyenformán azt jelenti, hogy pszichikailag jobban hasonlítottunk (egymásra), mint bármi hasonló, akár a legvadabb álmainkban. Na most ezt én nehezen tudom értelmezni... (Bár lehet, h nem is volt ilyen terved vele (mármint hogy értelmes legyen).
Igen ezt akartam mondani.
Így nem igaz, de jól hangzik, és ha eleget vonsz el beleőle, igazzá válik.
Arra gondolok, hogy a Jani mégiscsak "megvilágosodott" valamilyen formában. Én meg megírtam életem leghosszabb versét. Értelme kevés volt, ez igaz, de akkor is sikernek könyvelem el! :) Még rímel is egy kicsit.
...Fáradtak voltunk gondolkodni, de megpróbáltuk. Általában fordítva van.
Hát ebből a szempontból csúcs.
És szakadék is egyszerre. :)
Megjegyzés küldése