Éjszakai történet

Éjszaka volt. A szobában, két csukott ajtó és egy elhúzott függöny mögött S.O.A.D szólt. Nem hallotta, de tudta, és ez elégedettséggel töltötte el. Elnyomott egy önkéntelen mosolyt, és a kádba lépett. A víz forró volt. Fájón bizsergett végig testén az érzés. Rágyújtott. A csendet a kinti világból halványan tudatába szűrődő szélzúgás tette még ünnepélyesebbé. Érezte, készen áll. Vett egy nagy levegőt, és lemerült. A mindenség simogatóan ölelte körül. Élvezte a csendet, és azt, hogy nem kell gondolkodnia. Nem tudta, mikor ért véget az egész. A fény vakítón tűzött a szemébe. Bőrén még érezte a víz simogatását. Nem, nem akart meghalni. Csak tudni akarta, hogy lenne-e akaratereje, ha úgy hozná az események sorsnak is nevezett láncolata. Boldogan hunyorgott a fénybe, és elégedetten felült. Megtudta, amit akart. Nem lenne képes rá.