Éjjel

Kint sötét.
Néhány lámpa félve ég,
halványan hunyorog.
Az balakok vakok.
Az udvar fekete, tompán sötét.
A ház, mint valami ócska lidérc,
mindent elnyelő, csillogón sötétlő,
csukott ajtó-szájal vigyorog.
A fény tőle fél.
Az öreg fa ezer csupasz karjával meginti őt.
Ne ijesztgesd a jövőt!
Ne bántsd a fényt, hagyd a lámpát!
Épp őrzi az emberek álmát.
A ház mosolyog. Nem úgy gondolta ő.
Neki is kell az álmokból épülő,
boldog, szebb jövő.

2007.02.07. Szeged, otthon