barátaimhoz

nem az a város, nem a hely,
nem a kocsmaszag, vagy a zajok
nem a sör, és nem a bor,
nem is a halk, sötét sarok
nem a küzdelem, mit ott éltem,
míg vers lett a szóból,
nem az ember, ki akkor voltam,
ki a gyengeségnek hódol
nem a szesz, és nem a füst,
az most is itt van, ha akarom,
nem az élet, mit otthagytam,
nem az hiányzik most nagyon

de az értelmetlen szavak,
de a szavak nélküli értés,
bármi, amit Ti mondtatok,
volt az dicséret vagy sértés
az együtt töltött sok-sok idő,
minden egyes pillanat,
a grafomán, és a festő,
na meg a dartonita pap
együtt élés, együtt érzés,
vigasz egy szomorú napon,
minden, amit Ti adtatok,
az hiányzik most oly nagyon

(by me, a közzététel időpontjában)