állt, és nézte a hópelyhet.
azt, lefelé haladásában újra és újra megakadályozta valami. már-már úgy tűnt, végérvényesen megindul lefelé, de egy pillanattal később valami felrántotta, hogy újra elkezje ereszkedését.
Nem tudhatta, meddig játszik vele, mint ahogy azt sem, mikor un rá, és engedi el.
ő is ilyen volt. újra és újra elindult a lejtőn, de valami mindíg visszarántotta.
nem engedte el.
de meddig?
mikor un rá?
nem tudhatta.
a szél ott fúj, ahol akar.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jött és merre tart
Tüzes szárnyakkal táncoló... lelkem mélyét átható, áradó szél...
a hópehely úgyis elolvad a tűzben
a szél kiolthatja és féktelenné is lobogtathatja a tüzet...
de ez közismert
nos?
(tüzes szárnyú)
lehet, hogy elolvad, de nagyon mérges lesz...
és ha elég nagy, miután elolvadt, eloltja a tüzet...
és egyébként is, a tűz foglalkozzon inkább a saját dolgaival, minthogy hópelyheket olvaszt...
ropogjon csendesen a kandallóban, főzzön kaját, de ne égesse fel a hópehely világát...
és mi az, hogy nos?
és miért?
Te sokkal egyszerűbb vagy, mint az emberek gondolják általában és sokkal bonyolultabb, mint gondolom...
ahogy gondolod
Megjegyzés küldése