Alkotni jó! Hallgatni is.
Alkothatnék, hallgatok mégis.
Nem értem mi van, nem érzem az erőt,
egyensúlyozok a szakadék fölött.
Középszerű, hétköznapi, ez vagyok én,
látom a magam a Föld naptalan egén.
Fekete és szürke, nincsen semmi szín,
nincsen boldogság, de nincsen is kín.
A tömegben feketén, gyorsan haladok,
célom nincs, csak megyek, megyek és hallgatok.
most, Irnyi cab.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
na most már aztán igazán, Jani, hallgatni jó, nade ennyire?
Megjegyzés küldése