2008. október 6.

tudom,...

...lehetne rajta javítani, de most nem. Majd! Ha már tényleg is úgy gondolom, hogy lehetne valaminek a kezdete... meg a vége nagyon....semmilyen....de szeretem...
ím:

A szarvasbika prüszkölve iramodott el a bokrok között megbúvó nyílás felé. A szél orkszagot és lábak tompa puffanásának hangját hozta felé. A sűrű növényzet között biztosan haladt a megszokott úton. Már - már biztonságban érezte magát, de az egyik fa mögül elé ugrott egy a hordából, és lándzsáját bordái közé döfte. A mozdulat pontos volt, de félúton erőtlenné vált. A fegyvert tartó, kinyújtott kéz megremegett. A váll, melyen az izmok az előbb még feszülve duzzadtak, most ernyedten lógott. A test nagyot rándulva vágódott neki a fának, mely mögül az imént bukkant elő. Mire a két test földet ért, az ork harcos melléből és torkából kiálló vesszők tollas vége sem rezgett.

A lemenő nap fényénél egy ifjú ork velőtrázó ordítással adta az erdő tudtára, bosszút áll, és halála napjáig irtja a hosszú fülű holdimádó népséget.
Kulacsát kiürítette, és egy különleges cserje apróra morzsolt levelét szórta bele, majd az apja nyakából kihúzott vessző helyén tátongó lyukhoz tartva megtöltötte. Megkereste vaktában elhajított bárdját, övébe tűzte, és a két tetemet vállára véve elindult kelet felé. A nap egy kósza sugara még megcsillant feketén a földön elterülő tócsán, a fiú kiégetett gerinccsontokkal díszített övén, majd a hátán, a tengeri kígyó alakú anyajegyen, fölkúszott a fák hegyére, és eltűnt a felhőtlen ég sötétedő kékjében.

2008. szeptember 16.

közi...

mert mindenhol jó, de nem egyszerre!

közin alkottam...
a téma: én a vizsgaidőszakban...
asszem megosztom...

Elbambulva szürcsölte üres kávéscsészéjéből a levegőt. Föl se tűnt neki, hogy nem elég édes. Mögötte Ciceró szidta tört latinsággal Arisztotelészt, mert pontatlanul definiálta a vallás fogalmát, és Freudot, mert nem szó szerint idézte a Katolikus Egyház Katekizmusának megfelelő részeit. Valami hosszú szakállú fazon egyházi énekeket fütyörészve fejbe vágott Jehova két tanúját és egy fél pizzát. A fejeket csocsófocisták rugdosták páros lábbal a kiürült kávéscsésze cukormentes légtere,és a rajta átszűrődő fény és zaj felé. Pislantott.
"A francba! Elkések!"- villant belé a felismerés.
-..., és Ő is közeledni fog hozzátok!- válaszolta Paffy, és az énekkar rázendített a kivonulási énekre.

2008. július 2.

La Familia

az apropó Mari húgom bérmálkozása


szülők nélkül tisztább a kép... :)