Már nem

vagyok olyan nyűgös. és rájöttem, miért is voltam annyira. vártam az esőt. de nem akart jönni. éreztem a feszültséget, ahogy vibrált a levegőben. nem zápor közeledett. ez sokkal lassabb, kitaróbb. nem az a hisztis fajta, hanem az a csendesen sírós.
és jött. épp a gépet szerelgettem, és abban a pillanatban, amikor megoldottam az éppen aktuális rohadtul idegesítő problémát, sóhajtottam egy nagyot, és megkérdeztem a tesóimat, hogy az eső nem akar-e esni még. szerintük nem, de én tudtam, hogy a cseppek megindultak lefelé. mikor kirtem az udvarra, egy csepp az elsők közül épp a lábam elé esett. kimondhatalan, mennyire felszabadító és egyben megnyugtató volt. olyat tettem, amit már régen nem. őszintén, felhőtlenül mosolyogtam. senki nem látta. nagyon jó volt!
szeretem az esőt.
remélem nálad is esik!
ha igen, hagyd, hogy átjárjon a hangulata!

Véget ért a nyár!

Hosszú, és fárasztó volt, mégis annyira rossz, hogy vége van!
Főleg így, hogy még nincs ősz!
Ez most valami köztes állapot...
várakozás, az időpontok kitolása, nyűglődés, semmiértelmesetnemcsinálás
lehetett volna egy tökéletes nyár.
a vizitúra a maga semmilyenségével, a cserkésztábor a hülye szabályaival, amiknek még cserkészvezetőként, és segédtisztként sem látom értelmét, nemhogy más civilként...
aztán egy napnyi búcsú, és HHV családi tábor, ahol óvóbácsit játszottam. vagyis játszottak velem, és a tábohelytől kb 6 percnyire volt leghamarabb térerő...
mégis inkább vele így, mint nélküle hasatsüttetve, teljes belső nyugalomban.
elbúcsúztunk, és másnap már ment a hasam, aztán az elmúlt, viszont reggelre badagadt az arcom csak úgy. kicsit még mindig olyan, pedig már fölvágta egy fogorvos, szedek antibiotikumot, és öblögetem kamillával, aztán hazaértem, és meghalt mind2 gép. igaz, már alig húzták, de mentek. eddig.
és most mondja valaki, hogy mindez nemlelki eredetű, és elkezdem a fejem a szoba berendezési tárgyaiba, és függőleges felületeibe verni abc sorrenben, nehogy kihagyjak egyet is.
nem tudom, kivel mikor hol találkozom, de valakivel és vele mielőbb, mert nagyon szükségem van olyan emberekre, akik legalább minimálisan is ismerik a nmúlt évemet, és az ez idő alatt kialakult-átalakult énemet!
és aludnom is kéáne sokat. csak az antibiotikumot hatóránklént kéne beszednem. szóval egyfolytában max 5óra 50 percet tudok aludni feltéve, hogy elalszom 9 perc alatt, ami nem valószínű. ezt nekem.
ki kéne pakolnom a táskából. a cuccok egy része vizitúra előtti Zitáhozmenés óta benne nyaralnak. az pedig lassan egy hónapja volt. van még addig vagy 2 nap!?!
elrohant a fejünk fölött a nyár...
és jön az ősz
"...
Jeges szél fúj, a fegyverzaj elült már.
A kéz lehull, s az élet lassan elszáll.
Bealkonyul, a sötétség erősebb.
Elszabadul, s éj lepi a földet.

És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív.
És a hó csak hull - arcodra dermed a kín.
És a hó csak hull - ez győz le nem az ellenség.
És a hó csak hull - belevesz álom és reménység.
..."
(Egészséges Fejbőr : Requiem)

Újra itthon

borotválkozás, hajmosás, gép elé leülés
fordított sorrenben
beszélgetés a szülőkkel
cserkészmegbeszélés (3 sör)
pizzasütés a haverokkal (2 sör)
hazaérés
msn
aludni kéne
reggel 7-kor mise, aztén komoly cserkészmegbeszélés
nem kéne elszúrni
hétvőn valószínűleg tanya
aztán majd jön Zita
aztán vizitúra, két nap, cserkésztábor, fél nap, HHV családi tábor, 2 nap, lejár a vízumom
mindez július-augusztus, és Magyarország
szép lesz
ennyit nem is tarózkodhatnék odaát...
pedim már eddig is megvolt bőven...
és fogok aludni ám....
majd
addig is mindenkinek szép nyarat, jó mukát, meg miegymást!


és útállak, mert nem útálsz, és nem útállak, és mégis, és te is