két barátomnak, róluk
tavaszodik
nap süt, ravaszkodik,
a kabát lekerül,
meleg van veszettül
aztán beborul
mosoly
két ember arcán oson,
s a szívükbe is beül,
érzik már ott belül
lassan alakul
mocorog
az érzés, de vacog
a szív, ha úgy érzi,
a másik nem érdekli
visszavonul
rezonál
a szív és vár,
egyengeti a talajt,
ahol virága majd kihajt
majd kivirul
2008.04.10. Béke épület, szemét óra, Szeged
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
igen, pozitív. és költő :-) és a kápolnában nincs rémálom
:)
már féltem, hogy nem is fogsz írni sose
jul
jaanii, írjál még sok verseeet, jó?
kell..
jul
nem tom
ha úgy alakul, majd ja
És ezt eredetileg kinek írtad, és hányszor sütötted el előttem:)?
ez a vers lehetne a szlogen a lelkesen, luca amúgy is javasolta, hogy társkereső klubnak kéne hívni, de hogy néha mise is van:)
(különben pedig nekünk írta:)
jul
...a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti....
az ars poeticadhoz
nem, nem nektek írtam Jul...
akikkel történt/történik, Ági&Dénes
most már tudom, hogy nem nekünk.. pedig nekem is írhattad volna.. mondjam, hogy megint igazatok volt?
nem, nem volt...
vagy ki tudja?
vagymi...
Megjegyzés küldése